© Nagy Piroska 2018

Részlet Nagy Piroska bevezetőjéből Az eufória évei c. könyvéhez

Ennek a könyvnek a története két fényképpel kezdődik. Az egyiken Édesapám és családja látható Bécsben, 1956 novemberében, menekülés közben. Mindenki a kamerába néz, Édesapám kivételével. Ő kinéz a képből, mintha ott se lenne. Nem is akart ott lenni. Szeptemberben Nyíregyházáról egy kis baranyai bányászfaluba, Erdősmecskére, helyezték volt mint kezdő tanító. A Forradalom kitörésekor a Mecskeiek megválasztották a Forradalmi Tanács elnökévé. Gondolom talán azért, mert ő volt a faluban az egyetlen értelmiségi, és talán egy kicsit azért is, mert jobbnak látták olyat választani erre a posztra, aki máshova való; ha valami baj lenne belőle, ne közölük valót vigyenek el. A Forradalom leverése utáni napokban a szomszéd faluból telefont kapott, hogy ÁVÓs dzsipp indult érte. Mennie kellett.

            A másik képen Édesanyám látható. Egy repülőgépen ül, útban Amerika felé. Ő Budapesten élt a Forradalom alatt, a Pető Intézetben dolgozott. Azért hagyta el Magyarországot, mert nem akart többé olyan helyen élni, ahol az ember nem szabad. Félt, hogy a vasfüggöny legördülésével a Rákosi korszak visszatér. Édesapámmal kint találkoztak Amerikában, a New Jersey állambeli New Bruswickban. 1960-ban, Mancika vendéglőjében jegyezték el egymást.
            Én 1962-ben születtem...

Excerpt from Piroska Nagy's introduction to her book
Years of Euphoria

 The story of this book begins with two photographs. In the first my father and his family are in Vienna, refugees of the Hungarian Revolution of 1956. It is November. Everyone is looking into the camera, except my father, who is looking out of the picture as if he were not even there. He didn’t want to be. That September he had been transferred from his hometown of Nyíregyháza in Eastern Hungary to teach in Erdősmecske, a small mining village in southwestern Hungary. When the revolution broke out, the villagers elected him president of the Revolutionary Council, probably because he was the only intellectual in the village, and perhaps also because they thought it safer to choose someone who was from far away. If something was to go wrong they didn’t want someone from among them to be arrested. A few days after the Soviet Union crushed the revolution on November 4, my father received a phone call from the township seat that a security police Jeep was on its way to the village. He had to leave.                       
The second photograph is of my mother in transit between two worlds. She is sitting in an airplane bound for America, having fled Hungary because she no longer wanted to live where people were not free. My mother had been living in Budapest when the revolution broke out, working at the Pető Institute of Conductive Education. She was afraid that with the reinstatement of the Iron Curtain the Stalinism of the Rákosi-era would return. My parents met in New Brunswick, New Jersey. My father asked her to marry him in 1960 at Mancika’s Hungarian Restaurant.
                        I was born in 1962...